Business, Egyéb kategória, high quality, Success, Uncategorized

Fagylalt Árus Szerelem Isten Kísérleti Nyulaként Így Jártam – E.L. Imlador

  • Text Hover
Súlyos tej érzékenységem volt gyerekként. Emlékszem, mikor jött a fagylaltos kocsi, minden gyerek, még a környező utcákból is, megrohamozták korgó gyomrokkal "Bagaméri Nénit". Én pedig csak hátsó sarkon álltam. Mint egy magányos cédrus a szakadék szélén. Engem a melankólia lombja beterített. Bánat nehezedett rám. Ha lehetett volna mérni a súlyát, biztos szétrepedt volna a mérleg, mert több tonnát nyomott. Kívülről nem voltak rajtam ólmok, mégis meggörnyedtem alatta.

Nagyon fájt, hogy minden gyerek szalad önfeledten a puncs, vanília, őszibarack nyalánkságokért, én pedig azt vettem észre, hogy még a Nap fénye is kikerült az égen. Képzeld el, mint egy Krisztusi jelenetben, ahol repül a fehér galamb, leragyog a szent lélek egy freskó szereplőire. Körülbelül ez az effekt volt a fagylaltos kocsin és a körülötte sziporkázó gyerek rajon. Ezt a mai Imax 3D mozi technológia vissza tudná részlet gazdagon adni. Csak az én akkori mérhetetlen lelki fájdalmamat nem.

Egyszer csak édesanyám és nagymamám együtt beszéltek Bagaméri Nénivel. Ahogy a mesékben az lenni szokott... a sötéttel körbefont árnyékmagányomban bemosolygott egy fénysugár. Odahívtak magukhoz, és közölték. Csabikám! Van olyan, amelyikben nincs tej. Őszibarackos. Sokkal nagyobb örömet éltem át, mint, aki megnyeri a lottó ötöst. Nekem ez maga volt a főnyeremény. Hisz annyit ábrándoztam a kórházi ágyakban miközben az infúziók és egyéb dolgok lógtak belőlem...

...Elképzeltem a hosszú hetek, napok alatt rendszeresen önmagam szórakoztatásául, hogy mint egy ínyenc, a világ legjobb ételeit fogom megenni. Ha még az érdekeimben megtiltják a szüleim, majd ha nagyobb leszek, elmegyek és titokban akkor is habzsolni, és dőzsölni fogom a finomabbnál finomabb nyalánkságokat! Úgy éreztem magam, mint az a milliárdos, aki a sivatagban az összes vagyonát oda adná kiszáradás előtt egy pohár vízért.

Elkapott a lelkesedő öröm tündértornádója, letörölhetetlen vigyorral az arcomon odaszaladtam. Megkaparintottam csontos, remegő kezeimmel a tölcsért, és elkezdtem olyan élvezettel magamévá tenni, mint Napóleon a birodalmait. Mikor nyelvemen már az ízek karneváloztak, hirtelen Bagaméri Néni kikapta a kezemből a fagylaltot, és így szólt: Ebben van tej. Csak annyira megsajnáltalak. Ne haragudj! Tessék itt van helyette vizes jégkrém.

Micsoda!? Üvöltött a lelkem a belső világom romjai között összetörten. Kívül pedig félénken mosolyogva annyit mondtam, rendben. Elmondhatatlan csalódás volt megkóstolni valamit, amely nem teljesedhet ki. Nem juthat el a kicsúcsosodásig.

Megsértődtem akkor az egész létezésemre. Zokon vettem. Igazán zokon. Anyám és nagymamám melegséges hangon annyit mondtak: "csak jót akart a fagylaltos néni neked".

Aztán beköszöntött 12 évesen életem első nagy szerelme. Kitavaszodott a lelkem. Egy ablak nyílt rajta, melybe a szerelem madarai rászálltak és kicsalogatták beburkolt magányából a törött lelkem múmiáját, hogy érje az élet fénye. Mikor a szerelem illata megrészegített, és csobbanásra készen a másikkal való összeolvadás medencéjében ugrani szerettem volna... Inkarnálódott az az átkozott fagylat. "Ó! Csak megsajnáltalak! Van annyi szép lány rajtam kívül! Tessék itt van helyette vizes jégkrém!"

Majd érkeztek az évet alatt a második, harmadik, negyedik, ötödik, akkorra már sokadik nagy szerelmeim... Akikért odáig voltam, mint tej érzékeny kisgyerekkori énem az áhított őszibarack fagylaltjáért. Körülnéztem és meglepődve láttam, hogy a szomszéd fűje máshol sem zöldebb. Mindenki azt a rohadt vizes jégkrémet kapja, és korog a gyomra az éden fagylaltért. Ordítottam a csillagos ég felé: Te jó ég! Mi ez!? Bolondok háza!? Itt mindenki tényleg ennyire tébolyodott körülöttem!? Mi ez a nyomor!? Mi ez a szerelmi tejérzékenység!?

Még nagyon fiatal voltam ugyan, 13 éves, azt észrevettem, hogy mindenki retteg. Nők és férfiak kéz a kézben, a szerelem allergiájától. Senki nem merte megkockáztatni, hogy elrontsa a gyomrát. Nagyon sokan, akik pedig bátrak voltak az ismertségi körükben, rendszeresen megülte a gyomrukat, és beköltözött az ördög a háromágú piros kis szigonyával, szurkálni a barátaimat, hogy a szerelmi fagylaltjuk garantáltan emészthetetlen legyen.

Mikor 15 éves koromban megindult komolyabb szinten a DJ karrierem, akkor, mint hófehérkének a boszorkány, ki mérgezett almát adott, így kaptam meg sorba egymás után az egyéjszakás mérgezett fagylaltjaimat. Évekig. "Úristen! Ezek vizes jégkrémek! Nincs is benne édesség! Te jó ég! Fagyott víz ízű!" Döbbentem rá rendszeresen.

Hiába habzsoltam a legszenvedélyesebben a fagylaltot. A mézesmadzag, ahogy a Bikini együttes énekelte... Mindig elfogyott... Maga a legkívánatosabb fagylalt, az egyéjszakás elfogyasztások után mindig kiderült, hogy vizes jégkrém. Akkor vettem észre, hogy létezik egy varázserő. Mint a varázsfuvola, úgy andalított el rendszeresen, újra meg újra, a hipnózis pókhálójában a nők kívánatos, íncsiklandozó éden fagylaltja. És mindig, újra meg újra elfogyasztottam... Mikor ráeszméltem... Ez csak egy ócska vizes jégkrém. Volt, hogy ugyan azoknak a hölgyeknek az őszibarack fagyiját kívántam meg, és mire végére értem a tölcsérük kinyalásának, mindig szomorúan konstatáltam. Ó. Vizes...

A lelkem többre vágyott. Azt láttam, körülöttem a bulikban, és a hétköznapi életben is, az emberek maximálisan kielégültek a gyenge utánzatokkal. A meghamisított fagylaltokkal. Nem is merték az ízét figyelni, csak gyorsan elnyalták. Nekem ez felettébb egyre kiábrándítóbb lett. Úgy éreztem, akkor a valódi mézédes párkapcsolat csak legenda, mert a szerelem gyomra laktóz érzékeny. Amíg egyszer egyik DJ fellépésemen egy különös dolog történt velem. Annyira megdöbbentő élményben volt részem, mint amikor valaki egy idegen mellett ébredne az ágyában.
Többen voltunk lemezlovászok egy fellépés alkalmával mindig. Amikor váltó társam a lemezparipák közé csapott, én lementem a tánctérre szórakozni. 

Odajött hozzám egy csaj. Öltözködése, megjelenése, és atmoszférája harapható volt érzékeim kiéhezett szájának. Tánc közben az elektronikus csacsibaktatós zenére, combomat a combjai közé szorította. Úgy éreztem, valami, mint a Főnix, aki hamvaiból feltámadt, megmozdult odalent. Nem! Nem a merevedésre gondolok. Egy nagyon pszichedelikus túlvilági energia hullámzás indult meg. Végig minden sejtemen. Az egész testemen.

Ahogy betetőződött ez a hullámzás, azt tapasztaltam, hogy szétestem atomjaimra, és elmondhatatlan orgazmikus áhítat lett rajtam úrrá. Betöltekeztem a szentlélekkel. A tánctéren. Később jöttem rá, mikor idősebb lettem, hogy ezt hívják keleten az Ind Hindu spirituális tradíciókban Kundalini élménynek. Amikor a szexuális energia, életenergia felszáll magasabb szellemi régiókba. És az érzékelésben dimenzió kapukat nyit ki. Valamint lelkileg tisztogat.

Én csak elkezdtem remegni egyre jobban. A nőnek a fülébe súgtam, hogy - "Úristen. Elélvezett a lelkem. És újra! És újra! És Úristen! Ez Isten!" 

A csaj rémülten nézett rám. Erre én megnyugtatásképpen feltártam őszintén neki, miközben Kundalini tette a dolgát és nyitotta ki bennem az érzékelés dimenzióit, hogy tulajdonképpen nagyon gyönyörű égi angyalt látok benned. A csaj teljesen halálra rémült. Megkérdezte, hogy -"be vagy drogozva? Egy kis eki, speed, fű, kokó?" Válaszoltam remegő, orgazmustól sikító hangon: Dehogy is. Áh! Soha! Még csak alkohol sem! Nem tudom mi van velem. Semmit sem vettem be, de olyan furcsa minden. Mintha szexelne a lelkem mindennel és mindenki lelkével. 

Ekkor már teljesen megrémült a csaj, és elkezdett rohanni. Én meg remegve, mint a légkalapács pattogva futottam utána, és kiabáltam. "Ne félj! Teljesen józan vagyok, csak valamiért sokkal kellemesebben érzem magam, mint valaha. Ezt neked is át kellene érezned! Ha már belekezdtünk valamibe csináljuk végig szépségem!"

A csaj sikítva menekült akkor már előlem. Én pedig, mint a múmia kergettem, és közben úgy jutottak el hozzá a szavaim, mintha az ásatásokból feltámasztott piramisban lévő gyolcsember óegyiptomiul szentségelne egy mai polgárnak. Nem értett a belső átélésemből egy kukkot sem. Csak egyre jobban megijedt.

Scoobydooba illő kergetőzésünk odáig torkollott, hogy a diszkótól cirka 550 méterre valamilyen energia meglökött, azonnal megálltam, mint a Tom és Jerry-ben, amikor a gereblyére Tom rálép, és koppanva összerezzen. Felnéztem a csillagos égre. Mély lüktető szenvedélyes szerelmet éltem át a kozmosszal. Majd össze estem. És egy rövid pillanatra kiszálltam a testemből. Ez így ebben a formában nem igaz! Nem kiszálltam, csak inkább kiemelkedtem. Egy intenzív vákum elkezdett vadul húzni felfelé. Számomra már félelmetes, elviselhetetlen élvezetek irányába.

Minden erőmet összeszedtem, és teljes összpontosításban azon voltam, mint a Kill Bill-ben a főszereplő Nő, mikor mondogatja: "Mozdulj meg nagylábujj! Itt az egész testemet kellett újra birtokba vennem. Nagy erőfeszítések révén, egyszer csak sikerült. De nem is akár hogy. Feltápászkodtam a talajról, leporoltam magam. Nyújtóztam egyet, és közben vettem észre, hogy... O-Ó! Itt valami még nem stimmel! Úgy érzékeltem, hogy nem teljesen vagyok a testemben. Bizonyos csatornák és dimenziók megnyíltak.

Olyan orgazmikus élvezet és üdvösség érzés hömpölygött rajtam át, hogy már intenzív szörnyű kínzásnak éltem meg. Reszkettem. Erről jut eszembe, hogy egyszer egy szufi tanító azt mondta nekem, hogy: "A mesterem egy szadista volt. Halálra kínzott. Megfojtott az üdvösségével."

Már nem volt erőm tiltakozni sem. Egyszer csak beszakadtak ősi emlékek a szerelem kozmikus törvényeiről. 15 évesen. Gyerekként. Láttam és megértettem, hogy több dimenzióból determinált, és hatásfokban gazdag szerelmi folyamat létezik. Feltárult előttem több korban a szex és a szerelem transzmutációjának rengeteg oldala. Meglepődésemre láttam, hogy a mai korban az, ami a szív, és a szenvedélyek területére tartozik, professzorok és tudományos szakemberek laboratóriumba boncolgatva próbálják megállapítani, hogy mi lehet a titok mögötte.

Visszamentem a Templárius Lovagrendtől kezdve, a különböző keleten létező szexuális és szerelmi alkímia ágazatokig. Felismertem, hogy az Istenanya princípium testesül meg minden nőben, és rajtam keresztül tagozódik le a valóság mátrixomba, és vetül ki a szebbik nembe, hogy újra egyesüljön és visszaolvadjon felfelé kiterjedtebb, emelkedettebb létrendembe. Az Isteni Önmagamisztánba. Akkor döbbentem le, mikor sok középkori lovagnál láttam, hogy soha életükben nem találkoztak a szerelmükkel. Egy női istenanya ideáljuk volt csak. Kb 3-5 miliméter átmérőjű nyaki amulettben őrizték az ikonját, és odaadó hű szívvel azt elmondhatatlanul szerették. Olyan potens teremtő erővel felvértezett lélekkel, hogy még így is, testi érintkezés nélkül is sikerült sokuknak a letöredezett kozmikus női Istenanya visszaemelése a szellemük legmagasabb birodalmaiba.

Megmutatta a dimenzió óperenciás tengeren innen és téridőn túl a szerelem és a szexualitás a foga fehérjét. Különböző erők kinyilatkoztatták számomra a bölcsességeket. Mint amikor valaki rájön, hogy örökölt az újonnan vásárolt házában, a pincében elásott kincses ládát is. Megdöbbentem mikor ráébredtem más kultúrákat determináló Isteni erők kinyilatkoztatásainak valóságára. Ahogy megértettem, hogy a szex az nem a fajfenntartást szolgálja. Az csupán mellékhatása. Felismertem olyan égi titkokat, melynek mindegyikének a szexualitás és a szerelem az alapja.
Megittasulva a nagy kozmikus élvezetben visszatértem a diszkóba. Nagy mellénnyel sétálva büszkén, magabiztos transzcendens orgazmus mámorral beterítve az egész szórakozóhelyet, benne minden bulizót egy dologra lettem figyelmes. Már rég nekem kellett volna újra zenélnem a DJ pult mögött.

Nagy lendülettel onnantól újságoltam a hölgyeknek a nagy kinyilatkoztatásokat, ők pedig néztek rám Kínaiul. Még nagyobb vehemenciával belelkesedve meg szerettem volna osztani az élményt, erre hozzám vágták riadtan a vizes jégkrémjüket az alábbi kiáltással: "Te normális vagy!?"

Idősebb hölgyeknél is hódítani próbáltam, akik felvilágosítottak, hogy miért hordok össze ennyi zagyvaságot, hisz nekem részegen, cigarettával a kezemben kellene drogos tivornyázó késdobáló helyeken mulatnom az időt. Ezt még tanárok is mondták. Jobban vették volna, ha züllött kölyök vagyok, mint aki ilyen nagy összefüggésekkel egyszer csak előáll.

Így rájöttem, hogy azonnal titkolnom kell a meglátásaimat, ha nem akarom, hogy furcsán nézzen rám mindenki. A középiskolában olyannyira nem passzoltam már az emberi világhoz tudatilag, hogy sokszor meg is gyűlt velem az osztálytársak és tanárok baja. Energetikailag nagyon furcsa szinkronicitási kalandokba keveredtem.
Igazából egy jó adag fagylaltoskocsit a legédenibb édességekkel hozzám vágott a Csillagfényes Univerzum. Arra később kellett rádöbbennem, hogy megkaptam vele csőstül a vizes jégkrém automatákat is. Mit lehetett tenni ezek után!? Elkezdtem kívül leplezni belső folyamataimat. Megpróbáltam úgy viselkedni mint bárki körülöttem. Valójában már soha többé nem voltam ugyan az, mint annak előtte.

Minden párkapcsolatom onnantól magas fokú összeharmonizálással volt csak megvalósítható részemről. Ugyan is olyan csúcsokon jártam a lelki dimenziókban, hogy le kellett hajolnom kívül azokhoz a hölgyekhez, akikkel szerettem volna megértetni magam.

Csodálkoztam, hogy milyen hazug világban élünk. Amikor oda adhatnám mindenkinek az édeni őszibarack fagyit, nekik görcsösen fontos a már nyelvet érzéketlenítő vizes jégkrém. Pedig a nyugati kultúrában és az ősmagyar folklórisztikában is egyaránt megtalálható a nagy Szent Boldogasszony. Vajon mitől lehet az a mosoly az arcán? Mitől boldog igazán egy nő, amikor kiteljesedik? A választ az atomjaimban hordoztam. Zsigerből. Még ókori és középkori őseink is tudták a magasztos felső Isteni dimenziókból vezérelt szerelmi és szexuális titkokat.

Nem sejtettem, hogy valódi spirituális kalandjaim és kiképzésem, még csak mindezek után kezdődött. Viszont innentől egy életre kinyílt nekem a párkapcsolatok megszentelt ajtaja. Azon lepődtem meg, mikor valaki beszélt a sanyarú párkapcsolatáról, én pedig elmondtam neki pár titkot. Kicsi erőbefektetés után pedig a szerelmi élete azonnal vérfrissítésen és pozitív átalakuláson ment át. Az pedig felettébb érdekes volt számomra, hogy az egészsége és más területein is elkezdett "valamiért" gyógyulni. Pedig soha nem nyújtottam orvosi és gyógyítói szolgáltatást. Most sem nyújtok.

Ennek ellenére az utamon sokszor megkaptam a valódi szerelem lehetőségeire, hogy na persze! Ó! Akkora nyomor van, csak a vizes jégkrém létezik. Amikor megízleltettem velük az édeni őszibarack fagyit, akkor döbbentek rá az élvezet ízére. Ez köztudott kutatók által, hogy aki sok éven át egy sötét barlangban van, az, ha kimegy a fényre, akkor is csak a sötétet fogja látni. Aztán szépen lassan kitisztul a kép.

Nekem nem jutott gyerekkoromban valódi édesség. Szeretném, hogy más ne vizes jégkrémet nyaljon, hanem igazi fagylaltot. Úgyhogy én örömmel ülök a szerelem fagylaltos kocsijába, és én vagyok a lelki Bagaméri. Aki a misztérium titkainak fagylaltját maga méri.
Ezt a cikket E.L. Imlador (alias Arun Nectar) írta. Hallgasd meg a következő oldalon található interjúban: HOGYAN MENTETTE MEG NAPJAINKBAN EGY SZERELMES NŐ EGY ISTENSÉG INKARNÁCIÓJÁT BUDAPESTEN? Plusz a szakrális szerelmi kiteljesedés témához kapcsolódó foglalkozását tekintsd meg itt: http://szfh.eu/csillagszerelem/
  • Klikkelj Ide!

Author


Avatar