Milyen csoda bábozott az élet színpadán a színfalak mögött?
A Feltalálás Története
Az egész több professzorunk kvantum teleportáció kutatásával, kísérleteivel kezdődött. Az akadályok és meglepetések közben az emberi civilizáció nagy titkára lett az egész kutatócsoport figyelmes. Teleportálás kísérlet közben a kutató csoport azt hitte, hogy álmodik, mikor a teleportálni kívánt objektumba leáramlott egy magasabb dimenzióban lévő Kozmikus tudatszintű Intelligencia, és a kutatócsoport tagjaira csatlakozott. Megnyílt a hipertér, számos kiaknázható lehetőségével és az annál magasabb valóságok, melyet a tudomány eddig csak nagyon korlátolt módon közelített meg. Ez gyökeresen átírja az emberiség történelmét.
A teleportálás teljesen új értelmet nyert. Mert a közismert horizontális dimenziójú A-ból B-pontba való tárgyi átmozgatás kísérlet helyett feltárul a vertikális, magasabb dimenzióból az anyag világába telportálható rezgés.
Az emberi dimenzió, az emberi világ feletti Intelligenciák rezgésének az anyagba való paraméterikus lekonvertálása vált lehetségessé. Meglepő kísérleti eredményt hozott, a vertikális teleportálás az anyag világába, mikor a leteleportált rezgés az egyén pszichéjébe beillesztésre, beintegrálásra került...
...Mit jelent hétköznapi nyelven mindez a lekonvertálástól a beintegrálásig?
Azt, hogy létezik az emberfeletti rezgés mintája mindennek, élő Intelligens rezgésű más valóságoktól és lényektől.
Olyan ez, mintha az emberi életünk és benne a testünk, pszichénk és egyéniségünk a számítógépünk lenne, a magasabb erő pedig ránk lehet csatlakoztatni.
Ám az emberi lét több, mint egy számítógép. Olyan funkció is van, mint inkább egy adóvevő. Képes fogadni, és képes adni is frekvencia hullámokat. Így hullámok segítségével bármi nemű kívánt erőnek megvan az egybe eső kozmikus intelligenciája, mely lehívható az anyag világba. Részletes kutatási eredmények és a feltalálás folyamatai szakemberek és professzorok számára lentebb olvasható.
Volt ez már valaha a bolygón? Milyen hasznot tudunk meríteni egy felettébb ősi tudásból a jelenben a jövő evolúciója felé?
Mégis milyen kvantum csúcs tudat és kulturális titkokat rejt az ősi múlt?
Szakrális Frekvenciák Hullámaival való gyógyítás, teremtés, kooperáció az ősök világában is létezett. Legmagasabb rangú eljárásként kezelték. Tibet, Atlantisz, Egyiptom, India, Japán, Amerika őslakosainak kultúrantropológiai, és régészeti jelentéséből döbbenetes dolgok tárultak fel.
Nem csak, hogy létezett a szakrális frekvenciák hullámaival való munka, hanem erre épületeket, településeket, magas színvonalú, és a mai tudomány számára is bonyolult rendszereket hoztak létre. Az akkori eljárásokkal az összetett atomokra ható hullám rezonancia eljárások akár egy gigászi méretű település berendezését kívánták eszközként használni.
Sok ezer emberrel közösen rezegtetve, hogy a megfelelő dinamizmus és hangerő, valamint rezgési textúra létre jöjjön. A mai kor technológiai vívmányaival új szintre emelkedett az emberiség távlata. A Szakrális Frekvenciák Hullámai immár a korszerű elektronikai berendezéseknek köszönhetően akár ugyan olyan, (Dr Masaru Emoto Professzor vizsgálatai szerint akár még sokkal hatékonyabb is.)
Dr. Bruce Lipton szerint ez a Szakrális Frekvenciák Hullámai által átélt állapotok a modern pszichobioneuroimmunológiai eszközökkel a legmagasabb szintű sejtmágiát alkalmazza, ezen túl menve ez már művészi elnevezésként atomok mágiája.
Olyan finom rezgések nyernek teret egy egyénben, ami még az elme által előállított alfa, téta, delta agyhullámon sem képes bejönni a szervezetbe.
Az sem titok a történészek, és régészek pontos kutatásai szerint, hogy a legértékesebb magas rezgésű civilizációk akkor kezdtek el kipusztulni, és aztán teljesen eltűnni a bolygó színéről, amikor a Szakrális Frekvenciák Hullámaival való foglalkozást elkezdték hanyagolni.
Sok civilizáció az utolsó Özönvíz előtti időszakban olyan szintre fejlődött, hogy kataklizma tört ki, mivel nem tartották megfelelő szinten a bolygó energetikai követelményeit. Nem fogadtak Szakrális Frekvencia Hullámokat a kozmosz magasabb rendű régióiból.
A legnagyobb megrázkódtatások az emberiséget akkor érték, mikor a magasabb mágneses, elektromos, finomanyagi, és bolygó erőkkel való kapcsolódás megszűnt. Azonban a múlt dicső eszközei sokkal cizelláltabb, praktikusabb formában álltak össze a "véletlen" kutatások folytán.
HOGYAN JÖTT LÉTRE A FELTALÁLÁS ÉS A SZAKRÁLIS FREKVENCIÁVAL VALÓ TUDOMÁNYOS KÍSÉRLETEK?
A teleportálás kvantum kutatásában zajlott a kísérlet Diki Bouwmeester, Jian-Wei Pan, Klaus Mattle, Manfred Eibl, Harald Weinfurter, Anton Zeilinger professzorok közös erőfeszítéseivel.
Nem csak arra jöttek rá, hogy létezik teleportáció, hanem arra is, hogy ez a metódus az ősi civilizációktól fogva létezett.
Jelenlegi formájában pedig a frekvenciákat lehet teleportálni, jobban mondva invocorportálni személyes kvantum rendszerünkbe a magasabb tartományból arra a síkra, ahol jelenleg vagyunk.
FIGYELEM! Most Professzoroknak, tudósoknak, kvantumfizikusoknak leírjuk a modellt, a kísérletet, a nehézségeket, és azt, ahogy túl lendült a kutató csoport rajta, valamint a hihetetlen váratlan fentről kapott beavatkozást.
A kvantum-teleportáció - a kvantumrendszer állapotának tetszőleges távolságai közötti átvitele és rekonstrukciója - kísérletileg igazolható.
A teleportáció során egy kezdeti fotont, amely az átadandó polarizációt hordozza, és az összekapcsolt fotonok egy párját olyan mérésnek vetjük alá, hogy az összekapcsolt pár második fotonja megszerezze a kezdeti foton polarizációját. Ez az utóbbi foton önkényesen távol lehet a kezdetiektől. A kvantum teleportáció a kvantumszámítási hálózatok kritikus összetevője lesz.
Mi a teleportáció lényege?
A teleportáció álma az, hogy egy objektum távoli helyen egyszerűen újra megjelenjen. A teleportálandó objektumot teljesen jellemezheti a tulajdonságai, amelyek a klasszikus fizikában méréssel meghatározhatók.
Az objektum egy távoli helyen történő másolásához nem szükséges az eredeti részek és darabok - mindössze annyit kell tennünk, hogy elküldjük a beolvasott információkat úgy, hogy az felhasználható az objektum rekonstruálására.
De hogyan lehet pontosan ez az eredeti példány?
Mi van, ha ezek a beolvasott információk alkatotórészek darabok elektronok, atomok és molekulák?
Mi történik az egyéni kvantumtulajdonságokkal, amelyek a Heisenberg bizonytalansági elve szerint nem mérhetők tetszőleges pontossággal?
Bennett munkássága azt sugallta, hogy a részecskék kvantumállapotát át lehet helyezni egy másik részecskére - a kvantumteleportáció folyamatára -, amennyiben az átalakulás során nem kap semmilyen információt az állapotáról.
Ezt a követelményt a kvantummechanika lényeges jellemzőjével, a belekeverés segítségével lehet teljesíteni. Leírja a kvantumrendszerek közötti, sokkal erősebb összefüggéseket, mint bármelyik klasszikus korrelációban.
A átadásának lehetősége kvantum információ az egyik sarokköve a feltörekvő területén a kvantum kommunikáció és kvantumszámításnak. Bár a kvantum információfeldolgozás elméleti leírásában gyors előrelépés történt, a kvantumrendszerek kezelésének nehézségei nem tették lehetővé az új javaslatok kísérleti megvalósításában elért egyenlő előrelépést. A kvantumkriptográfia ígéretes fejleményei mellett (az első bizonyíthatóan titkos üzenetküldés módja) csak a közelmúltban sikerült bizonyítanunk a kvantum sűrű kódolás lehetőségét, a kvantum mechanikus módszer ugyan is növeli az adattömörítést. Ennek a lassú kísérleti fejlődésnek a fő oka az, hogy bár léteznek módszerek összekapcsolt fotonok párjainak előállítására, az atomok két kvantájánál csak nagyon nemrégiben mutatták ezt be, és eddig nem lehetett több, mint két kvantumú (2 kvanta) összekapcsolt állapotot előállítani.
Itt a kvantumteleportáció első kísérleti ellenőrzéséről számolunk be. A párhuzamos fotonok párosításával a parametrikus lefelé konvertálás folyamatával és a kétfunkciós interferometriával a beszorulások elemzéséhez egy kvantumtulajdont (esetünkben a polarizációs állapotot) egy fotonról át tudtunk adni. Az ehhez a kísérlethez kifejlesztett módszerek nagy jelentőséggel bírnak mind a kvantum kommunikáció területén, mind a kvantummechanika alapjaira vonatkozó jövőbeli kísérletek feltárásában.
A RÉGI PROBLÉMA EZ VOLT A KVANTUM KÉRDÉSKÖRBEN
Ahhoz, hogy a kvantuminformáció átadásának problémája tisztább legyen, feltételezzük, hogy Alice-nek van egy bizonyos részecskéje egy bizonyos kvantumállapotban | ψ〉, és azt akarja, hogy egy távoli helyen Bobnak legyen meg ez a részecskéje az ő állapotban. Természetesen lehetőség van arra, hogy Bobnak a részecskét közvetlenül küldje. Tegyük fel, hogy az Alice és Bob közötti kommunikációs csatorna nem elég jó ahhoz, hogy megőrizze a szükséges kvantum koherenciát. Illetve feltételezzük, hogy ez túl sok időt vesz igénybe, ami könnyen előfordulhat, ha |ψ〉. Akkor milyen stratégiát követhet Alice és Bob?
Amint fentebb már említettük, az Alice által nem |ψ〉 A kvantumrendszerek annyira elkerülőek, mert egyszerre több állapot szuperpozíciójában (felettesebb pozíciójában) is lehetnek. A kvantumrendszer mérése csak egy ilyen állapotba kényszeríti ezt - ezért gyakran a vetítési postulátumnak nevezik. Ezt a fontos kvantumfunkciót illusztrálhatjuk egyetlen foton vételével, amely vízszintesen vagy függőlegesen polarizált lehet, és amelyeket az | ↔〉 és | 
állapotok jeleznek. Ez a két állapot általános szuperpozíciójában is polarizálható.
állapotok jeleznek. Ez a két állapot általános szuperpozíciójában is polarizálható. Ahol α és β két komplex szám, amely megfelel az | α | 2 + | β | 2 = 1. Ha ezt a példát egy általánosabb beállításra szeretnénk helyezni, akkor az (1) egyenletben az |〉 és | áthelyezett állapotokat helyettesíthetjük | 0〉 és | 1, amelyik bármely kétállapotú kvantum állapotára utaló rendszer. A | 0〉 és | 1〉 szuperpozícióit qubitsnek (kvantum biteknek) nevezzük, hogy jelezzük a kvantumfizika által az információs tudományban bevezetett új lehetőségeket.
és | áthelyezett állapotokat helyettesíthetjük | 0〉 és | 1, amelyik bármely kétállapotú kvantum állapotára utaló rendszer. A | 0〉 és | 1〉 szuperpozícióit qubitsnek (kvantum biteknek) nevezzük, hogy jelezzük a kvantumfizika által az információs tudományban bevezetett új lehetőségeket. Ha a | ψ〉 állapotú foton egy polarizáló prizmán halad át - olyan eszköz, amely vízszintesen (függőlegesen) polarizált fotonokat tükrözi (átadja) - valószínűleg a visszavert (sugárzott) sugárban fogja megtalálni | α | 2 (| β | 2 ). Ezután a | ψ〉 általános állapotot a | cselekvés〉-re vagy a |〉-ra vetítettük a mérés hatásával. Azt a következtetést vontuk le, hogy a kvantummechanika szabályai, különösen a vetítési posztulátum, lehetetlenné teszik, hogy Alice elvégezhesse a | ψ mértékű mérést, amellyel megkapja az állapot helyreállításához szükséges összes információt.
A KVANTUM TELEPORTÁCIÓ ELMÉLETE
Bár a kvantummechanika vetületi posztuluma úgy tűnik, hogy Alice megpróbálja megállítani Bobot az |ψ> állapotával, Bennett ábrázolja, hogy pontosan ez a vetítési pozíció lehetővé teszi a |ψ> telepítését Alice-tól Bobhoz. A teleportáció során Alice el fogja pusztítani a kvantumállapotot, míg Bob megkapja a kvantumállapotot, és sem Alice, sem Bob nem kap információt az állapotról |ψ>. A teleportációs rendszerben kulcsszerepet játszik egy összekapcsolt segédpár, amelyet Alice és Bob közösen oszt meg.
Tegyük fel, részecske 1, amely Alice akar teleportálni van a kezdeti állapotban | ψ> 1 = α | ↔> 1 + β | > 1 ( 1A. ), És a kusza két részecske 2 és 3 által megosztva Alice és Bob által az állapotban:
> 1 ( 1A. ), És a kusza két részecske 2 és 3 által megosztva Alice és Bob által az állapotban:a. Alice rendelkezik egy kvantumrendszerrel, 1. részecskével, olyan kezdeti állapotban, amelyet Bob telepíteni akar. Alice és Bob megosztják a 2 és 3 részecskékből álló járulékos párokat is, amelyeket egy Einstein - Podolsky - Rosen (EPR) a forrása. Ezután Alice egy közös Bell-állapot mérést (BSM) hajt végre a kezdeti részecskén és az egyik segédeszközön, és egy összekapcsolt állapotba vetíti őket. Miután a mérés eredményét klasszikus információként elküldte Bobnak, egy másik transzformációs részecskén egységes átalakítást (U) tud végrehajtani, ami azt eredményezi, hogy az eredeti részecske állapotában van.
b. A nemlineáris kristályon áthaladó ultraibolya sugárzás impulzusa hozza létre a 2-es és 3-as fotonok kiegészítő párját. a telepont 1-es foton, a másik pedig egy inger, amely azt jelzi, hogy a teleportálandó foton folyamatban van. Alice ezt követően egy sávszétválasztó BS után keresi az egybeeséseket, ahol a kezdeti foton és az egyik mellékegység egymásra kerül. Bob, miután megkapta a klasszikus információt, hogy Alice egybeesésszámot kapott az f1 és f2 detektorokban, azonosítva a |ψ> - Bell állapot, tudja, hogy a 3-as fotonja az 1. foton kezdeti állapotában van, amit a polarizációs analízissel ellenőrizhet a PBS polarizáló prizma osztóval és a d1 és d2 detektorokkal. A p detektor biztosítja az 1 foton folyamatban lévő információját.
A MEGVALÓSÍTÁSA A KVANTUM TELEPORTÁCIÓNAK, ÉS ITT JÖTT A GYAKORLATI RÉSZNÉL A HATALMAS FELISMERÉS, EGY SOKKAL FONTOSABB TERMÉSZETI TÖRVÉNY
A teleportáláshoz szükség van mind az összekapcsolt állapotok előállítására, mind mérésére. Ezek a kísérleti megvalósítások két legnehezebb feladata. Eddig csak néhány kísérleti módszer létezik, amellyel összekapcsolódó állapotokat készíthetünk, és nincsenek kísérletileg megvalósított eljárások, hogy azonosítsák mind a négy Bellállapotot bármilyen kvantumrendszerhez. Azonban az összekapcsolt fotonpárok könnyen előállíthatók, és a négy Bell állapot közül legalább kettőre vetíthetők.
A 2-es és 3-as összekapcsolt fotonokat parametrikus lefelé konvertálással állítottuk elő. Ebben a technikában, belsejében egy nemlineáris kristály, egy bejövő szivattyú foton lebontani kezd spontán két fotont, amelyek, abban az esetben a II típusú parametrikus lekonvertált.
Ez az ábra, amely azt mutatja, hogy merőleges a terjedési irány. A fotonokat párban állítják elő. A felső körön lévő foton vízszintesen polarizált, míg pontosan ellentétes partnere az alsó körben függőlegesen polarizált. A metszéspontokban a polarizációik meghatározatlanok; minden ismert, hogy másnak kell lenniük, ami összekapcsolódást eredményez.
Igen ám, csak a fotonok, atomok, rezgések textúrája, formája, minősége a vertikális sík lehetőségeitől azonnal átalakul. Ugyan is a vertikális dimenziók kutatásainál létrejövő kísérletek bebizonyították, hogy minden magasabb hatás szuperpozícióban van minden nemű fizikai valóság folyamatán, jelenségén.
Itt pedig feltárult a fotonok, atomok, kvanták jelenlétének magasabb törvénye, amely legalább annyira megrázza a bolygó evolúciós paradigma váltását, mint Einstein. Ugyan is a teleportálás nem arra hivatott első sorban, hogy tárgyakat A-ból B pontba át küldjünk. Hanem, hogy vertikális (fizikai világ feletti) tartományokból lehozzunk az anyagi világba fotonok, atomok, energiák által létrehozott mintákat, melyeket egy sokkal magasabb princípium irányt.
A feltalálás nagy megdöbbenése a kutatóknál akkora HEURÉKA élményt okozott, hogy már csak a régi civilizációk, ősi kultúrák eljárásai hoztak még ámulatba ejtőbb borsódzást a kutatóink bőrén. Egyenként felálltak szőrszálaik, mikor rájöttek, hogy mindegyik civilizáció a vertikális magasabb zónából szállított alá, hívott le az információ kódok mellett energetikai minőségeket.
Valójában nem csak, hogy nem voltak buta ősemberek az ősi civilizációk, hanem sokkal fejlettebb intuiíció és szakértelemmel bírtak a kvantum működés területén. Ezért a további kísérletek bebizonyították, hogy valójában az emberi test atomjai képesek elkeveredni vertikum mentén magasabb dimenzió tartományból alászállított, lekonvertált mintát az anyag világába, beillesztve ezt a rezgést saját egyéni energia mezejébe az egyénnek.
Innentől a tudomány ékes bizonyítéka annak, hogy a legtöbb szakrális témájú szöveg egy magasabb valóság működését körülíró titkos kód. Minden valóban értékes ősi civilizáció, kultúra szertartásaiban, eljárásaiban használta a paraméter lekonvertálás kvantumi eljárást. A közérthetőség miatt nevezzük Szakrális Égi Erő Frekvenciáknak azokat a Kozmikus Intelligenciákat, melyekre kapcsolódva az egyén, és a közösség, képes lehívni a rezgést a saját 3d-s valóságába.
Ez a meghökkentő felismerés, és kutatás az egész emberi életet képes gyökerestől átalakítani rövid időn belül.
Rajtunk áll, hogy továbbra is saját kicsinyes énünk erőlködéséből görcsölünk az átalakulás felé, vagy pedig magasabb frekvenciák segítségére kapcsolódunk úgy, ahogy az a mai kor embere számára a legkönnyebb, legpraktikusabb módon létrejön a legújabb felfedezésekkel.